Talaj és meszezés

A kukoricának kicsi a tűréshatára az alacsony (<5,0) pH-értékű talajjal szemben, ahol az alumíniumtoxicitás visszafogja a gyökérnövekedést, a mangántoxicitás pedig a növény fejlődését. A megfelelő pH-érték 6-7,2 közé esik. Ha a talaj pH-értéke 5,5 alá csökken, a magnézium-, kalcium-, kálium- és molibdén-hozzáférhetőség visszaesik.

Jobb terméshozam eléréséhez alkalmazható mész, amely növeli a talaj pH-értékét, illetve gipsz, amely javítja a talajszerkezetet és a kalciumtelítettséget. A gipszből kiváló kén a felszabaduló alumíniummal vegyületet alkot, így csökkentve a növények toxicitását.

A talaj pH-értéke a triazin típusú gyomirtó szerek aktivitására is hatással van, amely teljes mértékű gyomirtást biztosít ott, ahol elfogadott a használata. A triazin típusú gyomirtó szerek 5,8-6,5 közötti pH-értékű talaj esetén a leghatékonyabbak.

A kukorica csírázás után érzékenyebb a sótartalomra, mint más gabonafélék vagy a lucerna. A kukorica sós környezetben csírázik, a korai levél- és gyökérnövekedés azonban ilyen feltételek mellett korlátozott. A 8,8 mS/cm körüli vezetőképesség 50%-kal csökkenti a lucerna terméshozamát; ezzel megegyező hozamveszteség a kukorica esetében 3,9 mS/cm vezetőképességnél fordul elő.

Talajvizsgálat

A talajvizsgálat alapvető kezdeti információt biztosít a műtrágyaprogramhoz – különösen a kálium- és foszforigény meghatározásához –, és értékeli a növény számára a talajból kinyerhető ásványi anyagokat a nitrogénigény megállapításához. A talaj pH-értékének és szervesanyag-tartalmának megállapításához is használható.

Szövetelemzés

A növényiszövet-elemzés megerősíti, hogy a növénytermesztés maximalizálásához célszerű a műtrágyaprogramok elemei közötti egyensúly. A szövetelemzés megerősíti a látható tüneteket, felfedi a rejtett betegségeket, amelyek esetében még nem jelentkeztek látható tünetek, és kimutatja a túlzott tápanyag-koncentrációt, amely más tápanyagok tekintetében kedvező lehet – például túl nagy foszfor- és alacsony cinktartalom.

• A csírázás során – amikor a növény alacsonyabb 30 cm-nél – a mintát az egész növényből kell venni 2 cm-re a földtől, 15-20 növényt összegyűjtve.

• A vegetatív növekedés szakaszában 20-25 növény legutóbb kifejlődött levéléből kell mintát venni.

• A címerhányás után a kukoricacsővel szemközti és az alatti levelet kell vizsgálni, ugyancsak 20-25 növény összegyűjtésével. A táblázat mutatja a tápanyagkészletet a különböző növekedési szakaszokban egészen a virágzásig. Ezek az adatok iránymutatóként szolgálnak, és fajták, illetve helyi kutatások szerint változhatnak.