A talajnak megfelelő szerkezetűnek és tápanyagban gazdagnak kell lennie a növekedés maximalizálásához és a magas hozamok eléréséhez.
A magágy állapota kritikus fontosságú, különösen akkor, ha növényt magról termesztjük. Szépen, egységesen kialakított magzónára van szükség a maximális csírázáshoz és a kikeléshez.
A gyökérképzés általában gyenge. A hagymaféléknek rövid és ritkás gyökérzetük van kevés hajszálgyökérrel. Emiatt fontos, hogy a tápanyag és a nedvesség rendelkezésre állását folyamatosan biztosítsuk a sekély gyökérzónában.
A kutatások azt mutatják, hogy a vízfelvétel a talaj felső 25 cm-ére korlátozódik. Annak ellenére, hogy a hagymafélék képesek túlélni a hosszabb idejű aszályos időszakokat is, a víz rendelkezésre állása kritikus fontosságú a növekedéshez és a jó minőségű, magas hozamokhoz.
Aszályos időszakban a hagymafejek nagyobb valószínűséggel esnek szét, vagy képeznek dupla vagy többszörös fejet.
A hagymaféléknek nagy a vízigényük: általában 75 mm hetente. Mindazonáltal a tenyészidőszak késői szakaszában történő öntözés késleltetheti az érést és a héj megrepedéséhez vezet. Ha különösen könnyű szerkezetű talajon termesztik, a sorok közt vetett védőnövényekkel – például árpával vagy búzával –, illetve szalma segítségével minimalizálható az erózió. A rögök és a kövek hátráltatják a fejlődést, a gyomirtók hatékonyságát és a mechanikai eszközökkel történő betakarítást, emiatt a kötött vagy köves talajokat általában kerülik. A talaj pH értéke általában 6-7 között az ideális, de organikus talajokon a hagymaféléket egészen pH 4-ig is lehet termeszteni.
Ha a pH érték 5,5 alá esik, a magnézium és a molibdén rendelkezésre állása csökken, 6,5-ös érték felett pedig cink-, mangán- és vashiány lép fel.
![hagyma tények]()
A hagymafélék nagyon érzékenyek a sótartalomra, ezért a szikes talajokat és a sós öntözővizet célszerű kerülni.
![hagyma tények]()
A hagymafélék lassan bújnak elő, ezért fontos a gyomirtás a nedvességért és a tápanyagokért folyó verseny csökkentéséhez. Az egyenes növekedés miatt még akkor is gyenge versenytársai a gyomoknak, amikor már kifejlődnek. Emiatt a növény megjelenése előtti és utáni gyomirtózás is igen gyakori.
Egy sor fonálféreg is megtelepszik a száron és a gyökérzeten, ezzel is korlátozva a nedvesség és a tápanyagok felvételét. A szár fonálféreg (Ditylenchus dipsaci) különösen nagy kárt tud okozni azáltal, hogy megtámadja a szárat, és emiatt a hajtás megcsavarodik, eltorzul, végül pedig elhal a fiatal növény. A magoknak féregmentesnek kell lenniük, valamint talajsterilizációt és megfelelő vetésforgót kell alkalmazni a fonálféreg-populációk megjelenésével járó kockázatok minimumra csökkentése érdekében.
![Fonalféreg okozta kár a növényen hagyma tények]()
![Fonalféreg okozta kár a gyökérzeten hagyma tények]()
A hagymatripsz is egy igen sok kárt okozó kártevő, amely főleg a melegebb területeken található meg. A fiatal levelek és a növény nyaka között telepszik meg, s komoly kárt tesz a levelekben, ezzel pedig lassítja a növekedést.
![hagyma tények]()
A hagymalégy és lárvája, a moly és a kukac is olyan kártevők, melyeket rovarirtószerrel el lehet pusztítani.
A hagymafélék a levélbetegségekre és a fejrothadásra is nagyon hajlamosak. A bakteriális betegségek jelentősen lerontják a hagyma minőségét, például a Pseudomonas alliicola, amely a hagyma belsejében okoz vizenyős rothadást, a P. cepacia pedig a külső rétegeket teszi nyálkássá vagy „savanyúvá”.
![hagyma tények]()
A szürkepenészes rothadás (Botrytis allii), a hagymaperonoszpóra (Peronospora destructor), a hagymarozsda (Puccinia porri), és a botritiszes rothadás (Botrytis squamosa) a legfőbb betegségek közé tartoznak, amelyek ellen gombaölőszert kell használni.
A növény kb. 15 kezelést igényel szezononként.
A megfelelő talajkezelés segít a problémák minimalizálása érdekében.
A hagymának érettnek és száraznak kell lennie a betakarításkor. Hacsak a terményt nem a termőföldön akarják érlelni, akkor a száraz hagyma betakarítását akkor kell megkezdeni, amikor a hagymatest fölötti szárrész 60-80%-a megdől.
![Hagyma érlelés hagyma tények]()
![Hagyma érlelés szántóföldön szalma alatt hagyma tények]()
![Hagyma szárítás a szántóföldön hagyma tények]()
![A raktárnak száraznak és hűvösnek kell lenni hagyma tények]()
A klorofillképződés – klorofill: zöld levél – a külső héjban akkor történik, amikor a növényt túl sokáig hagyják érni, vagy amikor a hagyma vállát napfény éri a termőföldön.
A hagymafejeket óvatosan kell kezelni annak érdekében, hogy a zúzódásokat és a vágásos sérüléseket meg lehessen előzni, mivel ezeken keresztül a kórokozók a növénybe juthatnak.
A kontrollált levegőjű tárolást egyre gyakrabban alkalmazzák a minőségnek a hosszabb idejű tárolás alatti megőrzése és az értékesíthetőség idejének meghosszabbítása érdekében. Ha a CO2 szintet 5% alatt tartják, az gátolja a gombák spóraképzését, az O2 3%-on tartása pedig csökkenti a csírázást.
A hőmérsékletet célszerű körülbelül 1°C-on (34°F) tartani ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a gázcserét, a relatív páratartalmat pedig érdemes 65-70%-on tartani a gombák terjedésének megakadályozásához.