-
Legfrisebb hírek
-
-
A búzát mintegy tízezer éve kezdték el művelni; származási helyét délkelet Törökországra vezették vissza. Eredetileg alakornnak nevezték (T. monococcum), és genetikailag diploidként ábrázolják, mivel két kromoszómakészlettel rendelkezik. Nagyjából ugyanebben az időben háziasították a tönkebúzát (Triticum dicoccum).
Ez további genetikai előrelépésnek bizonyult, miután a tönke két vadon élő fű – a Triticum urartu, egy a vad alakorral (T. boeoticum) közeli rokonságban álló fű, valamint egy Aegilops fajta – természetes hibridizációjának tekinthető. Mindkettő diploid volt, ami azt jelentette, hogy az új búza ezzel tetraploid lett; négy kromoszómakészlete volt. A durumbúza szintén tetraploid és ugyanúgy természetes hibridizáció útján fejlődött ki, mint a tönkebúza. Az évek során a farmerek folyamatosan válogatták a kedvező jellemzőkkel rendelkező – könnyen aratható, jó termést hozó, stb. – növényeket a mezőikről, így új fajták kerültek túlsúlyba.
A tönköly- és a közönséges kenyérbúza váltak a legkedveltebb típusokká. Ez a kettő is természetes hibridizáció eredménye volt, ezúttal a tönkebúzáé és a vadon termő kecskefűé (Aegilops tauschii) . A tetraploidból ezzel a hibridizációval hexaploid lett, amely immár hat kromoszómaszettet tartalmazott (azaz negyvenkét kromoszómát, az eredeti fajok tizennégyéhez képest valamivel többet). Ez a „természetes” genetikai fejlődés, miközben igen sikeres volt, sok évet vett igénybe, ezért a biotechnológia a jól célzott génmanipuláció segítségével most módszereket keres a genetikai kezelés felgyorsítására és hatékonyabbá tételére.