A levelek és hajtások számának növelése

A nitrogén, a foszfor és a kén a legfontosabb makroelemek a hajtás és a levelek korai szakaszban történő növekedéséhez. A mikroelemek közül a mangán és a cink a legfontosabb a levelek és a hajtások számának növeléséhez.  

Az egyes tápelemek hatása a levelek és hajtások számának növelésére

Nitrogén

A nitrogén a legfontosabb tápelem, ha magas terméshozamot szeretnénk elérni. A megfelelő tápanyag-ellátottság nagyobb leveleket és ennél fogva több hajtást eredményez, a levelek pedig gyorsabban fejlődnek. A nitrogénhiány viszont csökkenti a generatív növényi részek fejlődésének ütemét, s ezzel csökkenti a kalászkák (ahol a szem kifejlődik) potenciális számát.

 A képződő hajtások élettartamát befolyásolhatja az alkalmazott nitrogén mennyisége és a kijuttatás időzítése.

 Ott, ahol a hajtások száma az optimális érték alatt van, a nitrogén nagyobb arányban történő alkalmazása a vegetáció korai szakaszában (Zadoks skála 25-30) megnöveli a hajtások számát, s ezzel együtt a kalászok számát is.        

Ezt a megoldást nem célszerű ott alkalmazni, ahol a növények a terveknek megfelelően fejlődnek, hiszen ez túlzott levél- és hajtásnövekedéshez vezethet, ami pedig a megdőlés előfordulását tenné gyakoribbá. Kisebb mennyiséget érdemes használni a korai stádiumban ott, ahol a hajtások száma a terveknek megfelelően alakul.

 Ahol tavaszi búzát termesztenek, ott a levél- és a hajtás kifejlődésére rendelkezésre álló idő igencsak korlátozott, ezért a korai és nagy mennyiségű nitrogén kritikus fontosságú a kívánt kezdeti növekedés és hajtásszám eléréséhez.        

Ezen tényezők mindegyike hozzájárul a nitrogén használata révén a búzánál elért magasabb terméshozamhoz.

 A nitrogén hatása az őszi búza terméshozamára egyértelműen látszik a mellékelt diagrammon, amely mutatja, hogy a nitrogén alkalmazásával majdnem a hozam kétszeresét lehet elérni. A görbén látszik, hogy a hozam emelkedése lassul, majd csökken a túlzott nitrogén alkalmazásnál. Az optimális nitrogén mennyiség (NOpt) az a  szint, melynél maximális gazdasági haszon érhető el.

Foszfor

 A foszfort tekintjük a második legfontosabb tápelemnek a nitrogén után a növény növekedésére és fejlődésére gyakorolt hatás tekintetében. Miután a növény már hozott két-három levelet, a talajban található foszforra támaszkodva fogja tovább növelni a levelek és a hajtások számát. A talajban lévő foszfor rendelkezésre állását nagyon sok tényező befolyásolja, köztük a pH érték, egyéb tápanyagok, mint például az alumínium, a vas és a kalcium, valamint a talaj nedvességtartalma és a hőmérséklete.

 Ebből következően fontos biztosítanunk azt, hogy azonnal felvehető foszfort juttassunk ki, ha el akarjuk kerülni a hajtások korai stádiumban való növekedésének behatárolását. Az őszi búza esetén két időpontot lényeges figyelembe venni. Először a növény vegetációjának korai szakaszát (Zadoks skála GS 13-25), amikor a hajtások és a gyökérzet növekedése igen gyors ütemű, másodszor pedig a tavaszi növekedés megindulását (Zadoks skála GS 25-30). Márciustól májusig a foszfor 70%-át használja fel a növény, ezért ennek az igénynek a kielégítésére – ha az őszi foszforpótlás elmaradt, vagy a talaj tápanyagellátottsága indokolja – érdemes megfontolni a foszfát alapú műtrágya alkalmazását.

 Kísérletek kimutatták, hogy a foszfor tavaszi alkalmazása hozamnövekedéshez vezet. A foszforral történő lombtrágyázást is bele lehet venni a foszfát-alapú tápanyag-ellátásba, mivel ezzel is javítható a növény foszforszintje olyankor, amikor az a talajban csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ez javítja a növény őszi és kora tavaszi növekedését és fejlődését.

Kén

 A kén egy másik kritikus fontosságú tápelem, amelyre a növénynek ahhoz van szüksége, hogy a fejlődő hajtások további növekedését biztosítsa. A növény fejlődésének építőkövei a kéntartalmú aminosavak, amelyekből a növényi fehérjéje is felépül. A kén a talajban mobil, könnyen kimosódhat, ezért hiánya hátrányos lehet a növények fejlődésére. Ennek megoldására folyamatos kénellátásra, és többszöri kijuttatásra van szükség ahhoz, hogy a legtöbb ként igénylő időszakban is megfelelő legyen a tápanyagellátás.  Kén tartalmú lombtrágya alkalmazása is hasznos lehet az átmeneti kénhiány megszüntetésére.

Mangán és cink

A mangán és a cink két olyan fontos mikroelem, amely befolyásolja a hozamot meghatározó növényi részek fejlődését, például növeli a kalászok számát és a szem méretét, ezzel pedig nagyobb mennyiségű termés takarítható be.

A mangán és a cink a tápelemek – mind a makro-, mind pedig a mikrotápelemek – fokozottabb felvételével is kapcsolatba hozhatók.

 Az őszi búza terméshozamát befolyásoló egyéb agrotechnikai eljárások

A kifejlődő hajtások számát a következők befolyásolják:        

• Fajtaválaszték / búza típusa – az egyes fajták a bokrosodás mértékében és a növekedés ütemében eltérnek egymástól.
• Vetés ideje – a korai vetés növeli a növényenkénti hajtások számát.
• Kijuttatott vetőmag mennyisége – a magas vetőmag arány több tőhajtást és kevesebb kalászt eredményez.
• Talajkondíciók / magágy állapota – rossz minőségű magágy és a talajtömörítés lelassítja a növény korai fejlődését.
• Károsítók elleni védekezés.
• A talaj tápanyag-ellátottsága – a megfelelő termőképesség (magas nitrogéntartalom) növeli a kalászok számát.

 Általában véve, ha a vetőmag mennyiségét csökkentjük, és minél korábban történik a vetés, annál több növény fog mellékhajtást hozni, a hajtások összszáma pedig a kalászt hozó mellékhajtások számától függ.

A mellékhajtások száma és megmaradása a következőkkel befolyásolható:

• Őszi és téli időjárási körülmények (az őszi búza esetén) – a hideg lassítja a levél és a hajtásképződést.
• A növényi növekedést szabályozó anyagok alkalmazása – a növekedést szabályozó anyagok segítségével csökkenthető a csúcsdominancia, és növelhető a hajtások száma/megmaradási aránya.
• Nitrogén alkalmazása – a nitrogén alkalmazása növeli a levelek méretét, a hajtások számát és azok megmaradási arányát.