Agronómiai irányelvek paradicsom termesztésekor

Minden termesztő célja a nagy hozamú, jó minőségű növény, amely kielégíti a fogyasztók igényeit. Számos mezőgazdasági tényező befolyásolja ezt; sokat közülük maga a termesztő szabályoz, az adott termesztési rendszerek, időjárási és talajviszonyok mellett.

A növények típusai

A növények lehetnek folytonos növekedésűek (folytonnövők), ekkor az oldalhajtásokat eltávolítják és csak a folyamatosan növekvő főhajtás marad meg; illetve lehetnek determináltak, ekkor a főhajtás csúcsán virágzat képződik, amely lezárja a növekedést, és bokorszerű felépítést eredményez.

A determinált növények általában hamarabb érnek be, mivel amint a virágok kialakultak, a növény az összes energiáját a terméshozásra fordítja, így egységes szerkezetű növény fejlődik. Azokon a helyeken ahol a szezon rövid és csak egy növény fejlődik, főleg ilyen fajtákat használnak. Bokorszerű felépítésűek, egy rövid főhajtással rendelkeznek, amely ideális a feldolgozásra szánt termés gépi betakarításhoz, és a nyersfogyasztásra szánt termés szabadföldi termesztéséhez.

A folytonos növekedésű növények folyamatosan hozzák a virágokat. Ezek a fajták, amennyiben fenntartják növekedésüket, alkalmasabbak a hosszabb szezonok esetében. Ideálisak az üvegházi termelésre; akár 10 m magasra is megnőhetnek 9-10 hónapos korukra.

Termesztési körülmények

A paradicsom egy meleg kedvelő egyéves növény, amely egész növekedése során érzékeny a hidegre. A 10 °C alatti hőmérséklet késői csírázást, és lassú korai fejlődést okoz. A hideg a terméskötődést és a gyümölcsérést szintén károsan befolyásolja. Hasonlóképpen az extrém magas hőmérséklet sem pozitív hatású: a 35 °C feletti hőmérséklet már gátolja a terméskötődést és a piros színezettséget.

Az optimális hőmérsékleti tartomány a paradicsom esetében 18–27 °C. A 27 °C feletti hőmérséklet a virágnövekedésre már káros hatású. Emiatt a paradicsomot leggyakrabban a 30. és 40. szélességi körök között termesztik, mind az északi, mind a déli féltekén. Az újabb fajtáknak köszönhetően azonban manapság már a magasabb hőmérsékletű, trópusibb éghajlatokon is termesztik. Az üvegházi fajták esetében az optimális relatív páratartalom 60–80%. Hidropóniás rendszerekben ez az érték 75% éjjel és 85% nappal.

Az északibb országokban az érési időszak a 60-70. napok közöttre esik a determinált fajták esetében, de akár a 95. napra is eshet, hosszabb szezonú, egyszeri betakarítás esetében. A paradicsomok érzékenyek a bejövő fény mennyiségére, a virágzás megindulásához legalább napi 6 órányi napsütés kell, hogy érje a növényt. Azonban a túl erős napsugárzás káros lehet a termésre: repedéseket, napégést és egyenlőtlen termésérést okozhat. Emiatt az üvegházi termesztés során ügyelni kell a bogyók megfelelő árnyékolására. A paradicsomtermesztés szempontjából a nappalok hosszának nincs különösebb jelentősége, ezért termesztik a szélességi körök tág tartományában.

A talaj típusa

A paradicsomokat többféle talajtípuson lehet termeszteni, amíg a vízelvezetés jól működik és talaj fizikai tulajdonságai megfelelők. A növény leágazó gyökérzetet enged, amely a talaj mélyebb szintjeit is ki tudja használni, amennyiben talajzáró réteget nem alakítanak ki. A gyökérzet legnagyobb része azonban a talaj termesztési szintjén, vagyis a felső 60 cm-ben, az összes gyökérzet 70%-a pedig a talaj felső 20 cm-ében található meg. A paradicsom igényli a jó tápanyag-ellátottságot. A legjobb termés ezért a termékeny talajokon nő.

Az optimális talaj pH=6,0–6,5; de a növények képesek az 5–7,5-ös pH értékek között is növekedni. Ha a talaj pH-ja 5,5 alá esik, csökken a magnézium és a molibdén felvehetősége, pH=6,5 fölött pedig a cink, a vas és mangán felvehetősége.

Vízgazdálkodás

A paradicsom igényli a folyamatos nedvesség-utánpótlást a növekedési időszak során. Szabadföldi termesztés esetében a jó hozam eléréséhez a paradicsom 2000- 6600 m³/ha/szezon vízigényét kell kielégíteni. Üvegházi termesztés esetében minden növény kb. 1-2 liter vizet használ fel naponta – ez megközelítőleg 10.000 m³/ha/év mennyiséget jelent.

A túl sok víz azonban a gyökérzet elhalását eredményezheti levegőszegény talajok esetében, és késői virágzást, kevéssé életerős virágokat és gyümölcsöket eredményez. A terméskötődés után ért vízstressz felelős számos terméshiba megjelenéséért, pl. a termésrepedésért.

A kevés öntözés okozta vízstressz szintén káros hatással van a virágfakadásra. A csúcsrothadás is az alacsony vízfelvétel miatt alakul ki, ami a kalciumfelvételre és –háztartásra van negatív hatással.

A feldolgozási célra termesztett paradicsomok esetében az öntözést a betakarítás előtt 2-4 héttel be kell fejezni, a termés szárazanyagtartalmának maximalizálása, illetve a talajtömörödés megelőzése érdekében.