Csúcsrothadáskor a termés csúcsánál, a bibepont körül, ovális alakú barnás- feketés rothadó folt jelenik meg; ez a nem megfelelő kalciumellátással hozható összefüggésbe (kevesebb, mint 0,08% Ca a száraztömegben): okozhatja a túl nagy páratartalom, a kalciumhiány, a túl sok ammónium, vagy ezek kombinációja.
Savanyú talajokon nagyobb a valószínűsége a csúcsrothadás előfordulásának, mely magas sótartalommal párosulva a növénynél hervadáshoz vezethet. Ez gyakran előfordul alacsonyabb nedvességtartalmú körülmények között.
Kalcium
A csúcsrothadás kialakulása szorosan köthető a nem elegendő kalciummennyiséghez. A probléma a legnagyobb mértékű gyümölcsnövekedés idején alakul ki, a beporzás után néhány héttel. Ekkor bármely olyan tényező, amely a gyümölcs kalcium-hozzáférését akadályozza, növeli a csúcsrothadás valószínűségét.
Az anionok versenyének eredményeként az ammónium-N túl nagy mennyiségben történő használata szignifikánsan növeli a csúcsrothadás kialakulásának valószínűségét. A legkedvezőbb mód a kalciumellátás biztosítására kalcium-nitrát használata.
Nitrogén
A túl sok ammónia következtében csökkent kalciumfelvétel növeli a csúcsrothadás valószínűségét. A problémák erősödnek, amennyiben az ammóniumot a terméskötődés után adják, illetve ha a növény szárazság stressznek van kitéve.
A belső bibepont körüli rothadás
A belső bibepont körüli rothadás esetében a magház és a termésfal rothad, de a termés külsején ennek nyoma nem látható. Ez általában az átmeneti kalciumhiánnyal hozható összefüggésbe.
Az erre érzékeny fajták (pl. Spectra vagy Calypso) általában gyorsan növők, ezért több kalciumra van szükségük rövidebb idő alatt.
- A magas sótartalom csökkenti a kalcium felvételét, ezáltal szintén hozzájárul a csúcsrothadás előfordulásához (Ábra 37). Ennek az oka a kationok kompetíciója és a kalcium nagyobb mértékű felhasználása a levél és a xilém fejlődéséhez, a gyümölcsben való felhalmozódás helyett.
- Az egyik leggyakoribb tényező, amely ezt előidézheti a túl nagy, vagy túl kevés vízmennyiség okozta vízstressz. Túl nagy páratartalom esetében a párologtatás lelassul és a kalcium felvétele – amely kizárólag a xilémnedvvel szállítódik – limitált.
A talaj vízborítottsága esetén a nitrifikáció mértéke lecsökken, ami a talaj ammóniatartalmának növekedéséhez vezet. Ezekben az esetekben az ammónium kompetícióba kezd a kalciummal, ami végső soron a csúcsrothadás valószínűségét növeli.
- A tápközegben a kalciumszint 150 ppm-en, üvegházi kőzetgyapoton 400 ppm-en tartásával.
- A növények levélnövekedési rátájának és a gyümölcs-levél arány szabályozásával.
- A nappali páratartalom növelésével, a növényi párolgatás csökken, ami miatt a kalcium a levél helyett a gyümölcsbe kerül.
- 18–20 °C-os éjszakai gyökérhőmérséklet fenntartása optimális a kalciumfelvétel és –eloszlás szempontjából.
- Fiatal termések közvetlen permetezése kalciummal.
- Kerüljük a túlságosan sok ammónium használatát, az összes nitrogén nem több mint 10%-a lehet csak ammónium.
- Fontos a K:Ca arány egyensúlya – a túl sok kálium (> 500 ppm) gátolja a kalciumfelvételt.
- Kerüljük a túl sok magnézium (>1500 ppm) használatát.
- Fontos a megfelelő víz:levegő arány fenntartása a tápközegben.