Üvegházban termesztett paradicsom

Az üvegházban termesztett növényeket általában még zölden szedik le és a szállítás során, illetve az üzletek polcain érnek be teljesen. 

Az üvegházból származó, szépen megérett paradicsomok eltarthatósági ideje általában nagyobb, piaci értékük magasabb, mint a szabadföldön termesztett terméseké. A paradicsomokat felfuttatják, általában egy drótra való tűzéssel, a fattyúhajtásokat eltávolítják, hogy csak egy főhajtás maradjon. Amint az első fürtöket betakarították, a növényt folyamatosan lentebb lehet engedni, hogy a termény továbbra is elérhető távolságban legyen. A virág- és gyümölcsfürtöket a megfelelő méretűre, számúra és gyümölcstömegűre metszik, hogy a piaci igényeket kielégítse. 

Az üvegházak légterében a szén-dioxid-koncentrációt magasan (600–1000 ppm) tartják, hogy a fotoszintetikus aktivitás, a növekedési ütem és a terméshozam is magas legyen. Ezt a módszert főleg az olyan régiókban alkalmazzák, ahol a hozam egyébként alacsony, vagy ahol intenzív termesztésre van szükség. A legintenzívebb paradicsomtermesztés manapság termőközegek alkalmazásával biztosítják (pl. perlit vagy kőzetgyapot), de a fólia alatt, talajon növesztett paradicsom is gyakori. A tápoldatozás biztosítja a megfelelő tápanyag-ellátást, kiváltva a talaj sok olyan tulajdonságát, amelyet a termelés más szakaszaiban igen nehéz. 

Az üvegházi termeléshez igen nagy mennyiségű víz szükséges, és a termesztőnek figyelembe kell vennie a lebegő és az oldott anyagok tartalmait, amikor a tápoldatozási programot megtervezi. Az öntözővízben lévő némely tápelem vagy összetevő káros hatással lehet a növényekre, ezek szintjével tisztában kell lenni (6. táblázat). Mások (pl. a kalcium és a magnézium) jelenléte hozzájárulhat a műtrágyában szükséges koncentrációk eléréséhez.